A marosvásárhelyi Teleki Téka

Musis Patriis, Gratisque Posteris („A haza múzsáinak és a hálás utókornak”) — ez a felirat áll a marosvásárhelyi Teleki Téka bejárata fölött a márványtáblán. Ma is kevesen tudják, hogy a Téka magyar nyelvterületen a legeslegelső közkönyvtár, amelyet Teleki Sámuel erdélyi kancellár nyitott mg a nagyközönség előtt 1802-ben, Marosvásárhelyen, ebben az akkor még csupán néhány ezer lakosú székely kisvárosban. Ebben Marosvásárhely és Teleki Sámuel megelőzte magát Budapestet és a mai Országos Széchényi Könyvtárat alapító Széchényi Ferencet. Góf Széchényi Ferenc ugyanis 1802. november 25-én alapította meg a könyvtárat, amelyet 1803-ban Pesten nyitottak meg a látogatók előtt.

Teleki Sámuel így emlékszik vissza arra, hogyan határozta el, hogy vagyonát kora legfontosabb és legértékesebb könyveinek összegyűjtésébe fekteti: “19 éves koromban, ennek a századnak 59-ik évében, a felséges fejedelemnek engedélyét előbb megszerezve, a múzsák kincseit elsajátítani Svájcba, Belgiumba és Franciaországba mentem, hogy azoknak az országoknak jelesebb akadémiáin a legtanultabb és legfelvilágosultabb férfiaktól tanuljak. Itt aztán a magasabb műveltségnek és a nemes tudományoknak szeretete ösztönzött és annyira felgyújtott lelkemben valami csodálatos lelkesedést a legkiválóbb könyvek iránt, hogy azokat nagy gondossággal és nem csekély költséggel megszereztem és elhatároztam, hogy azokat távollevő hazámba haza fogom hozni.”

Teleki Sámuel a XV—XIX. század értékes könyvtermékeit gyűjtötte, képzett bibliofil szakember volt, emellett tudománypártoló, művelődésszervező, mecénás és nem mellékesen maga is tudós, író, klasszika-filológus, aki után gazdag jegyzet- és levelezés-hagyaték maradt fönn.

Teleki Sámuel 1739. november 17-én, Gernyeszegen született. Gyermekéveit a Fehér megyei Celnán töltötte, saját szavaival élve ,,félrevaló vad helyen, majd minden emberi közönséges társalkodáson kívül”, és utólag is nehezen pótolta „tanulásbéli sok hátramaradásait”. Ugyanakkor testvérei közül legkisebbként ő az, aki apja, Teleki Sándor mellett maradt utolsó percéig, részt vett a gazdasági ügyek inézésében, közben rendszeresen tanult. Az apai háznál a kor szokványos hit- és latin nyelvoktatásán túlmenően elég sokrétű oktatásban részesült, de az így is messze alulmaradt a korszak európai oktatási színvonalának. 1759-ben indult négyéves külföldi tanulmányútra. Az elején sok nehézséggel szembesült, hiszen anyanyelvén kívül csak a latint beszélte, de Svájcban rövid időn belül elsajátítja a német és a francia nyelvet. Másfél év baseli tanulás után Hollandiában és Franciaországban is megfordult, de Basel maradt a mérce számára, és főleg a természettudományok területére fókuszált. 1763 májusában indult haza, utazása hat hónapig tartott, ezalatt is állandóan tanult, közben összegyűjtötte a marosvásárhelyi téka magvát.

Miután korábbi menyasszonyával meghiúsítják házasságát, 1770-ben Bethlen Zsuzsannával kel egybe, aki szintén „a tudományoknak becsülője, a magyar könyveknek nemcsak szorgalmatos olvasója, hanem gyűjtője is, amint hátrahagyott gyűjteménye eléggé bizonyítja.” 1771—1787 között kilenc gyermekük született, de csak hárman érték meg a felnőttkort. Ezekben az években a család Sáromberkén élt, a kis Maros megyei falu ebben az időszakban Erdély egyik névtelen közművelődési centruma.

Teleki Sámuelt az erdélyi oktatás elmaradottságának problémái szinte egész életén át foglalkoztatták, és sokat tett mecénásként is ezek megoldásáért, iskolaalapításokra, iskolai könyvtárak felszerelésére, diákösztöndíjakra adományozott rendszeresen. Több költöztetés után könyvtárát 1797 áprilisában Marosvásárhelyre szállíttatta, és bár korábban is mindig hozzáférhető volt tudósok és diákok számára, 1802 őszén megnyitotta a nagyközönség előtt. Szász József könyvtáros feljegyzései szerint naponta 3-5 olvasó fordult meg az olvasószobában.

Teleki 1822. augusztus 7-én, 83 éves korában halt meg Bécsben, a sáromberki családi sírboltba temették el szeptember 9-én.

„Teleki Sámuel gyűjteménye semmi esetre sem tekinthető csupán kedvtelésből született,  ötletszerűen válogatott barokk kirakatkönyvtárnak. Tematikai összetételét mindenekelőtt az alapító közművelődést szolgáló törekvései szabták meg. S ha egykor a magángyűjtemény szűk keretein jóval túlnövő enciklopédikus könyvtár elsősorban a közművelődést szolgálta, ma főként tudománytörténeti funkciót tölt be, és bibliofil értékeivel együtt szervesen épül bele az egyetemes

művelődési hagyományokba” – írja Deé Nagy Anikó marosvásárhelyi bibliográfus, könyvtáros, könyvtártörténeti kutató a Teleki Sámuel és a Teleki Téka című, a Kriterion Téka sorozatában 1976-ban megjelent kötet előszavában.